Természetes élőhely
A sztyeppi lemming a pocokfélékhez tartozik, Ukrajna, Kazahsztán, Mongólia és Kína egyes területein lelhető fel természetes körülmények közt. Főleg a sztyeppés, félsivatagos területeket kedvelik. Mivel élőhelyükön sok veszélynek vannak kitéve, így gyors és nagy szaporulattal tartják fent a fajt (a 3 hetes lemmingeknél már megfigyelhető a párzó mozgás utánzása). Főleg zöld növényekkel, magvakkal táplálkozik, és a víz elengedhetetlen számára mind élelemként, mind játékként.
A klasszikus lemming-vándorlás főleg északi rokonaikra, a norvég lemmingre jellemző, de gyors szaporodásuknak köszönhetően lemmingvonulások a sztyeppi lemmingpocok populációban is előfordulhatnak, ha felélik a terület éléskamráját.

Tartása
A lemmingek tartása nem túl bonyolult, de könnyen elronthatjuk kedvenc rágcsálónk viselkedését, természetét, ha rekonstruálni próbáljuk eredeti élőhelyüket. Kérdés, hogy mi a célunk. Egy természetesen viselkedő, de félős, és vad állatka, vagy egy édes kis lemmingpocok, aki boldogan szalad fel a kezünkbe.
Legfontosabb azonban, hogy megfelelő nagyságú és minőségű élőhelyet válasszunk a kedves kis jövevényeknek. Ketrecet nem nagyon ajánlom, mert nem nagyon tűrik a rácsokat, idegessé válhatnak szegénykék. Terrárium sokkal kellemesebb környezetet nyújthat kedvenceinknek. 2-4 kis pocoknak legalább 60 cm hosszú, 30 cm magas (bár kistermetű, de szeret felmászni az ágakra, háztetőre, és ugrálgatni), 30 cm széles nagyság az ajánlott, illetve ennél nagyobb, ha szaporítjuk a lemmingeket. Tudom ajánlani a műanyag terráriumokat (2részes, tetővel, emelettel), ebben nagyon jól érzik magukat a rágcsálók, és általában van bennük mókuskerék is a szórakoztatásukra. Az alkalmatosságba ezek után tegyünk valamilyen almot. Célszerűnek tartom a csutka-almot, de erről később bővebben. Ezután rendezzük be kedvünkre (és kedvencünk kedvére) otthonukat. Egy házikó (minimum 2 kijárattal), egy etető tálka, egy itató tálka (lehetőleg ezt ne tudja felborítani), mókuskerék, bújófa, ágak, és sok-sok zöld.
Az alom és a zöld problémája ezeknél a kisrágcsálóknál kulcsfontosságú. Tarthatjuk kedvencünket díszállatként. Ilyenkor magasabb terráriumba (50 cm) 15-20 cm vastagon forgács-kéreg-fű keveréket öntünk (ha csak egymásra rétegezzük, a lemmingek megoldják a keverést). A lemmingek imádnak furkálni ebben, kis járatokat építenek maguknak. Ha ezt a módszert alkalmazzuk, akkor a tegyünk be egy kisebb platót ( 4 lábon asztalszerű emelvény, ami a forgács-alom fölé ér néhány centivel), az alomra hosszú faágakat, bújót rakjunk. A platóra kerülhet egy kis kerék, itató és etető tálka (fontos, hogy ide rakjuk a kajájukat). Így néha láthatjuk kedvenceinket, amikor ételért, italért előbújnak a járataikból, vagy éppen játszadozni.
Másik lehetőség, ha gyakrabban akarjuk látni őket, és szeretnénk játszani is velük, simogatni a kis bundájukat, ha vékonyabb rétegben (fél cm) csutka-almot szórunk a terrárium aljára. Erre kerülhet egy házikó (2 kijárat szükséges), kerék, etető-itató, faágak, bújók, és a tetejére, a ház köré szórjunk rengeteg zöldet, füvet (ebből építenek maguknak fészket a házikóban). Így barátságosabbak maradnak, és egy pár nap után már jelzik, hogy szeretnének kijönni a kezünkbe.
Tisztítása 1-2 hetente ajánlott, csapatszámtól függően. De ami fontos: 3-4 naponta a sarkokból emeljük ki a pisis almot, és pótoljuk. Nagyon kis tiszta állatkák, csak a sarokba piszkítanak, megkönnyítik dolgunkat.

Etetése
A lemmingek hajlamosak a cukorbetegségre, akárcsak a deguk, így élelmezésüket ennek függvényében kell végeznünk. Bármennyire is szeretik sokan sütikkel, csokival, gyümölcsökkel, kukoricával tömni kedvenceiket, náluk ez nem megengedhető. Néha gyümölcsnek a héját írja az irodalom, hogy adhatunk nekik, de nem ajánlom, ez csak megrövidítheti kedvenceink életét.
Helyette sok-sok zöldet, füvet, zöldséget adjunk nekik. A tyúkhúrt, pitypang levelet, uborkát imádják. Ilyenkor a leveleket köré gyűlik a csapat, lecsüccsennek és élvezettel falatoznak, illetve a kicsik kergetőznek egymással a finomabb falatokért.
Ezek mellé degu magkeveréket ajánlok, de érdemes kiválogatni a banánchipset, mazsolát belőle. Fontos, hogy ne maradjon benne szárított gyümölcs sem! Ez árthat kedvenceinknek.
Itatásról megoszlanak a vélemények. Ha sok zöldet adunk nekik, akkor nincs szükség állandó itatóra, megvannak anélkül is, bár vemhes nősténynek szerintem ajánlott felszerelni egyet. Ami megtéveszthet minket könnyedén, hogy rengeteg vizet képesek meginni. Amit viszont megfigyelhetünk, hogy a kis pockok, nem csak isszák a vizet, hanem mancsukkal pancsolnak is vele. Még az önitatót is nyomogatják mancsaikkal, hogy játszhassanak a vízzel. Ami általában az alom átázását eredményezi, erre figyeljünk oda.

Szaporodásuk
A lemmingeket érdemes csapatosan tartani, ami vagy egyneműeket jelent, vagy 1 hím több nősténnyel. Több hímnél hierarchikus vita alakulhat ki, és csak az alpha hím marad meg a csoportból, a másik többnyire elpusztul egy verekedésben (erről később). Ha szaporítjuk őket, az első alomnál előfordulhat, hogy a nőstény nem tűri meg maga mellett a többi nőstényt, és szabályosan kizavarja őket a fészekből (ez jelzi nekünk, hogy 2 napon belül alom fog születni). Ilyenkor ajánlott kiemelni a többi nőstényt, a sérülések elkerülése érdekében, de ha elég nagy a helyük (150x50x40cm-nél nagyobb), akkor a többiek beköltöznek egy másik házikóba, fészekbe a szülés idejéig. Természetesen a hím is kikerül ilyenkor a fészekből, de a szülés után a nőstény szeretettel fogadja a segítségét.
A lemming egyébként elég korán, már másfél hónaposan ivarérett, és 3 hetes vemhesség után (amit nem biztos, hogy észlelünk) 2-4 kislemmingnek ad életet. A szülés után azonnal "felveszi" a hímet, így 3 hetente biztosítják a "gyermekáldást". Második alom már 4-8 kicsivel örvendeztet meg minket, és ha jó a nőstény, akkor ezután állandósulhat a 8as alom. Ilyenkor a nősténynek fehérje-forrást (szárított csöves csontok, zab, vadászgörény száraztáp, szárított szójabab) kell biztosítanunk, hogy felnevelhesse mindet. A nevelésben kritikus az 1. hét, amelyik kicsi az első hét után megmarad, azt rendszerint fel is neveli. Az életképtelen, sérült kislemmingeket a szülők kihordják a fészekből. Az első hét végére megkezdődik a szemek kinyílása, de a 10. napra mindegyiknél megtörténik, és apró kislemmingek kezdenek rohangálni a fészek környezetében, nyomukban anyjukkal, apjukkal, akik vissza-visszahordják porontyaikat. Mint látszik, a nevelésből a hím is kiveszi részét. 2 hetesen már felfedezik az egész területet a kicsik, és egyre többször kell anyjuknak kiszaladgálnia értük, mert keresni kezdik a táplálékot is. Ebben az időben már képesek szilárd táplálékot rágcsálni, érdeklődőek, de félősek is. A 3. héten már leválaszthatóak a teljesen önállóvá vált kislemmingek. Ilyenkor már csapatosan rohangálnak, és tanulnak apjuktól, anyjuktól. Ilyenkor kezdik egymást cipelni a lemmingek, ráncigálják anyjukat-apjukat, egymást, és a nőstények huzigálják be a többieket a fészekbe. Nemi szerepek ilyenkor még nem tisztázottak, megkezdődik a párzási-mozgás elsajátítása, teljesen unisex és meglehetősen mókás, ügyetlen módon.

Fejlődés
Az újszülött picik kb. 1-1,5 cm-es kisbabák, néhány nap múlva szőrösödni kezdenek, 4 napos korban már megfigyelhető a szürkés szőrzeten a háton futó fekete csík. 1 hetesen a hím és a nőstény már nem csak a genitáliák alapján elkülöníthető, hanem a fejalak alapján is. A hímeknek tömzsibb fejecskéjük, míg a nőstényeknek hosszúkásabb a pofijuk. 10 napos korra nyílik a szemük, és bénán császkálnak a terráriumban. Ilyenkor már kivehetőek, simogathatóak, rágcsálják kezünket édesen és elszundiznak meleg tenyerünkben. 2 hetes korra növekszenek, és félősebbé válnak, de felfedezik környezetüket. Ebben az időszakban ne nagyon próbáljuk kivenni őket, mert könnyen kiszaladnak kezünkből, nagyon gyorsak! 3 hetes korban barátságosabbak, felfedező-ösztönük nő, és kb. 6 hetes korig szeretnek mindent megrágni, megharapdálni, puszta kíváncsiságból. Már játszhatunk velük, de ne lepődjünk meg, ha belénk harapnak, csupán mert így érzik jól magukat. 6 hetes kor után a testük nyúlni kezd, karcsúbbak lesznek, elérik a 4-6cm-es hosszt. Ilyenkor nagyon barátságosak már, megszoknak minket, ugrálnak, játszadoznak, birkóznak. Szeretnek kijönni. 2-3 hónapos korukig nincs számottevő növekedés, kb. 3-4 hónapos korra érik el felnőtt nagyságukat, kb. 10-12 cmt.
Érdekesség, hogy ha több nőstény van egy alomban, és több szül, akkor a nőstények ellopkodhatják egymástól a kicsiket. De ez igen ritka, mert 1 hím 1 nőstényt fedez általában, bármennyi nőstény is van körülötte.
Továbbá megjegyzendő, hogy a lemmingpocok nem csendes állat, sokat kommunikálnak egymással, csipognak játék közben, sipítanak, ha valami nem tetszik nekik, vagy ha éppen az említett szaporodási rituálét gyakorolják. Hogy melyik hang mit jelent, azt nekünk magunknak kell megtanulnunk. Fontos, hogy ne ijedjünk meg, ha baj van, akkor úgysem hallunk hangot!
Verekedés kislemming korban gyakori, de inkább csak játék, nem származik belőle sérülés. Sérülés a következőkből jöhet létre:

1. Szoptató nőstény területére új lemming lép be, vagy olyan lemming, ami nem volt FOLYAMATOSAN jelen a nevelésnél (tehát ha a hímet akár egy hétre is elkülönítjük, akkor csak a leválasztás után néhány nappal tegyük vissza, különben a nőstény megkergeti alaposan, mert veszély-forrásként érzékeli)
   
2. Több hím van jelen egy nőstény körül, akkor a hímek versengenek a nőstényért, az alpha hím pozícióért
3. Vemhes nőstény MINDEN egyéb nőstényt elhajt a közeléből a vemhesség utolsó napjaiban.

A verekedéshez egyébként karmukat használják, sarokba próbálják szorítani egymást (ezért kell a 2 kijárat a házon), majd rendszerint néhány karmolás után otthagyják a sebzett vesztest. A sérülések vérezhetnek, de sajnos főleg belsővérzést okoznak egymásnak, így a vesztes egy napon belül elpusztul, biztosan.

Kb. 2 évig élnek.